A szeretet valójában egy olyan mélyről feltörő érzés, amely mindent áthat, mindenütt ott van, még a nem szeretet érzésében is benne lakozik ebben a duális világunkban. A szeretet feltétel nélküli, önzetlen, odaadó, túláradó, felemelő, életadó, éltető érzés, mely nem szab határokat, korlátokat, nem támaszt elvárásokat. Azt is jelenti, hogy elfogadod a világban elfoglalt helyzeted, őszintén adod önmagad, beletörődsz abba, aki vagy, hálával fogadod a sorsod. Ennek az önmagad egészséges tiszteletének és szeretetének érzésén keresztül fogadod el a másik embert is pontosan olyannak, amilyen! Nos, ezért mondtam, hogy ez az érzés csak keveseknek adatik meg…

Miért?

Vizsgáljuk csak meg, mit jelent számunkra a szeretet?

A legtöbben így érzünk, így vagyunk vele: Például kezdjük azzal, hogy megszülettünk, gyerekek vagyunk. Először kit szeretünk? - A szüleinket! Itt a Földön az ő szeretetük, és gondoskodásuk, odaadó törődésük, aggódásuk kísér minket az úton. Hogyan szeretnek minket? Féltenek, és aggódnak értünk, nevelnek, törődnek, terelnek. Mi hogyan szeretjük őket viszont? - Ugyanígy…

Azután szerelmesek leszünk, amikor azt hisszük, a másik nélkül nem lennénk képesek tovább élni! Hogyan szeretjük a szerelmünket? Önzetlenül? Feltétel nélkül? - Á, dehogy! Féltjük, aggódunk érte, ragaszkodunk hozzá, és rettegünk, hogy el ne veszítsük, mert azt hisszük, csak akkor vagyunk szerethetők, ha szeretnek minket! És már itt is megjelenik az a bizonyos birtoklási vágy, mindent magunknak akarunk, nem kívánunk osztozni…

A szeretet érzését bizony gyakran összetévesztjük más érzésekkel…

Miért?

Mert már gyermekkorunkból magunkkal hozzuk az átvett viselkedésmintákat, éreztük, hogyan, miért és mikor szerettek minket! Ha akkor fogadtak el, amikor „jók” voltunk… Így szeretünk mi mind, legalábbis a legtöbben.

A szeretet valójában olyan különlegesen fantasztikus érzés, ami azt jelenti, hogy átölellek, és körülveszlek elfogadásom minden érzésével, melyben megengedem neked, hogy az legyél, aki vagy, és úgy élj, ahogyan élned kell! Szeress, örülj, sírj, nevess, gyűlölj, tombolj, ÉLJ! Azaz az legyél, ami emberi mivoltodban lenni tudsz! A szeretet ebben az értelemben azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaim, nem akarlak birtokolni, megengedem, nyugodtan légy az, aki vagy, aki lenni akarsz, akinek lenned kell. A szívemmel látlak, érezlek, tehát lelkek közötti kapcsolatról van szó, mely túlmutat az anyagon, az emberi mivolton. Nem engedni, megbocsátani, elviselni kell a másikat, hanem hagyni, hogy kibontakozzon, és egyenletesen küldeni felé a szeretet elfogadó, feltételek nélküli örömérzését.

A szeretet a végtelen szabadság, a határtalan boldogság maga, melyben a nyitott szívek, lelkek őszintén megérintik egymást, miközben önmaguknak, és másoknak is meghagyják a kibontakozás, kiteljesedés és a szabadság lehetőségét… Maga az egység, a semmi és a mindenség érzése…

23290.jpg

Válasz