Egy álom

Tapasztaltam már sajnos egy álmom sose fog valóra válni, de mégis reménykedek benne, hogy talán mégis!  Mégis hálás vagyok az Úrnak, hogy ennyire is sikerült az állapotomat feljavítani, hogy el tudom magam látni, ha nehezen is! Persze ezt is csak Isten segítsége által.

El kell, hogy mondjam neked kedves Olvasóm, hogy nap, mint nap beszélgetek az Interneten különféle közösségi oldalakon, de személyesen is és igen csak azt lehet tapasztalni, hogy elég könnyen feladják a reményt, hanem teljesül álmuk vagy vágyuk! Pedig tudjuk, hogy remény hal meg utoljára!

Ne add fel a reményt!

Ne add fel a reményt,

hisz még lehet jobb eredmény,

csak Istenre nézz,

már megtapasztaltam én,

hogy Ő az igazi segítő,

s a megmentő,

ezt elhiheted nekem,

hogy Ő mentett meg engem,

amikor megszülettem,

egy hideg Tél reggelén,

hiszen nem volt orvosi segítség,

Aki levezette volna a szülést,

mégis lett belőlem tehetség,

mindezért hálás vagyok az Urnak,

akárhova sodortak az utak!

Ebbe a versemben minden benne van, én úgy gondolom!

          Tudod én nem éppen egy örömtelien ismertem, meg a Világot, hiszen nem sokáig lehettem Édesanyám karjai közt, mert Ő nagyon beteg lett így a szerető Nagynéném és a Férje nevelt fel engem és a két bátyámat is nagy szeretetben!  Amikor nagyobb lettem kezdtem megérteni azt, hogy Ő nem az Édesanyám! Hiszen ahogy jöttek át Unokái és mondták neki, hogy Mama. Ezért nekem is csak az jön ki a számom, Mama és Papának hívom a Nagynéném férjét.

         Nagyon szeretem Őket! Csakis Nekik jár a köszönet és persze jó Istennek, hogy ilyen vidám és boldog életet élhetek!

         Remélem még sok erőt ad Nekik az Úr!

Dátum: 2012-07-13